A középkori filozófia jelentése (mi ez, fogalma és meghatározása)

Mi a középkori filozófia:

A középkori filozófia a gondolati áramlatok és a filozófiai értekezés teljes sorozata, amely a Római Birodalom bukásától (AD 530) a reneszánszig (XV és XVI század) fejlődött ki.

A középkori filozófia fő kutatása a klasszikus filozófiából örökölt hiedelmek összekapcsolódása a kereszténység dogmáival, bár a zsidó és az iszlám hiedelmek is nagyon fontosak voltak.

A középkori filozófia tárgyai

A különféle vallási hiedelmek és a filozófia összeegyeztetésekor természetes volt megkísérelni választ találni olyan kérdésekre, mint Isten természete, a hit és az ész közötti kapcsolat, valamint a szabad akarat és az istenség mindentudása közötti összeegyeztethetőség. egyéb témák, például az okozati összefüggések és a tudás korlátai.

A középkori filozófia szempontjából azonban nehéz volt összeegyeztetni a keresztény teológia alapját képező kérdéseket, például a háromság megtestesülését vagy természetét.

Az univerzálisok problémája

A középkori filozófiában az univerzálisok problémájának arisztotelészi képét öröklötték azzal, hogy azt állították, hogy az univerzálisok (az absztrakt, az ötletek világa) léteznek, de nem különülnek el az adotttól (konkrét, dolgok, egyének), az úgynevezett "mérsékelt realizmus".

A tudományos időszakban azonban a probléma megoldása visszatért a nominalizmus előtérbe, amely kijelentette, hogy az univerzálisok egyszerűen nem léteznek.

Isten létezése

A középkori filozófia nagy részét Isten létezésének, mint lénynek, entitásnak vagy igazságnak a megmutatására fordították. Ehhez a szent szövegeket, az arisztotelész logikát és az ontológiai érvelést használták a fő módszerként a válaszok megkeresésére.

Arisztotelikus logika

Arisztotelészként véve a logikát, mint a tudományok és a filozófia megközelítésének módszerét, nagyon természetes volt a középkori filozófusok számára, hogy a klasszikus arisztotelész logikát legitim módon válaszolják a korszak által felvetett aggodalmakra.

Ennek a módszernek a felhasználásával bizonyos szillogizmus-készletek megtanulása lehetővé tette egy tárgy és egy tárgy megfelelő összekapcsolását, ezért hasznos eszköz lenne az ismeretek generálására.

A középkori filozófia jellemzői

A középkori filozófiát erősen megjelölték az isteni rend megközelítései. A Biblia e kérdésekre adott válaszok elsődleges forrása lett. Az iszlám és a judaizmus szent könyvei ugyanakkor alapvető szerepet játszottak a vallási kérdések értelmezésében.

Az új tudás generálásán túl a középkori filozófia a klasszikus filozófiai megközelítések megmentéséért, újraértelmezéséért és alkalmazásáért felelős. A neoplatonizmus kialakulása, amely mindennek felel meg az Egy vagy Isten létezésén, és az arisztoteliánus logika bevezetése az akkor még kialakuló egyetemeken beszámol.

A középkori filozófia szakaszai

Két nagy korszak van a középkori filozófiában: patrisztikus és tudományos.

Patristics

Az elsődleges szakasznak felel meg, amelyben a filozófia a vallásos dogmákkal, elsősorban keresztényekkel fogalmazódott meg. Ennek az időszaknak az egyik legkiemelkedőbb képviselője Szent Ágoston volt, aki kifejlesztett egy olyan áramot, amelyet ma neoplatonizmusnak hívnak, és amely összefoglalható Platón munkájának keresztény szempontból történő újraértelmezésével.

skolasztika

Ebben a szakaszban, a tizenegyediktől a tizenhatodik századig terjedő időszakban megkíséreljük megmagyarázni a keresztény kinyilatkoztatást az ésszerűség révén. Ez az első egyetemek létrehozásának következményeként merül fel, és annak szükségességéhez, hogy az arisztoteliánus tudományos módszert alkalmazzák a vallási vagy természetfeletti megközelítésekre való válaszként.

Szent Thomas Aquinas volt a tudományos szakasz egyik fő kitevője, amikor az arisztotelész logikát bevezette a keresztény gondolkodásba.

Középkori filozófia és judaizmus

A judaizmus az alapvető kérdésekre a filozófia fényében adott válaszokkal is foglalkozott.

Ebben az értelemben Maimonides arra gondolt, hogy integrálja Arisztotelész logikáját annak bizonyítására, hogy nincs olyan elv, mint a hit és az ész különválasztása, mivel a hitnek isteni eredete van, az ok az emberi tudáson alapszik, amely a fordulat Istentől származik.

Középkori filozófia és az iszlám

Az iszlámban mind a neoplatonizmust, mind Arisztotelész gondolatait felhasználták a vallás aggodalmainak megválaszolására. Az arab és berber emberek megérkezése az Ibériai-félszigeten hozzájárult a középkori filozófia gazdagításához, köszönhetően munkáik latin és héber fordításának. Al-Kindi és Averroes voltak a középkori iszlám filozófia egyik alapvető gondolkodói.

A középkori filozófia fő szerzői

Ezek közül néhány a filozófus, akik hozzájárulásával hozzájárultak a középkori örökség gazdagításához.

Canterbury Anselm (1033-1109)

Az egyik filozófus volt a legközelebb a neoplatonizmushoz. A filozófiát a hit megértésének segédágának, nem pedig a tudás területének tekintette önmagában. És ezért a hit volt az egyetlen lehetséges igazság, és az érv alárendelt volt.

Ezenkívül Anselmnek, a Canterbury-nek az a ontológiai érvelés megfogalmazása, amelyet Isten létezése állít fel, mint "akit semmi nagyobbra nem lehet elképzelni". Ha Isten létezik a mentális síkon, akkor a valóságban is létezik.

Thomas Aquinas (1225-1274)

Áttörve az augusztusi hagyományt (és általában a középkor filozófiájának nagyon jellemzőt), miszerint a hit ésszerűen érvényesül, Thomas Aquinas úgy vélte, hogy a hit és az ész két különféle tudásmezőt jelent. Helyet hagy azonban a közös tér számára, amelyben a hit és az érzés összekapcsolódik.

Ockham William (1285-1349)

Egy lépéssel tovább haladt az elődeinél, nemcsak a filozófia és a teológia mint két független terület létezésének védelme, hanem elválasztása is. Ockham William számára az ész az ember képessége, míg a hit az isteni kinyilatkoztatások területéhez tartozik, tehát nemcsak külön, hanem egymással ellentétesek is.

Középkori filozófia alkotásai

Ez a középkori filozófia legkiemelkedőbb szövege, mivel megpróbálták megválaszolni az időszak legnagyobb kérdéseit, különösen a vallásos kérdéseket:

Proslogion (1078)

Anselmo de Canterbury írta, az ontológiai érvelés révén felveti Isten létezését. Ez a Monologion , elődje munkájának összefoglalása, amelyben megpróbálta igazolni Isten létezését.

A megdöbbentőek útmutatója (1190)

Maimonides írta, aki azt állítja, hogy nincs különbség a hit és az ész közötti megosztásnak, mivel mindkettő ugyanazon forrásból származik: Isten. Noha arabul írták, fordításai révén a mű gyorsan Európában ismertté vált, és befolyássá vált olyan filozófusok számára, mint Thomas Aquinas.

Teológiai összeg (1274)

Ez a teológia egyik legfontosabb munkája, és befolyásolta a középkori filozófia fejlődését. Thomas Aquinas ott válaszol különféle kérdésekre, kategóriákba csoportosítva: Isten, az emberi cselekedet, teológiai erények, Krisztus megtestesülése, szentségek. A mű további kérdéseket tartalmaz, amelyekre tanítványai válaszolnak, mivel a szerző meghalt, mielőtt befejezte volna a munkáját.