Aki nem hallja a tanácsot, az nem öregszik

Az a mondás, aki "nem hallja a tanácsot, nem öregszik", először arra figyelmezteti, hogy egy ember, aki alázat nélkül tartja valaki ésszerűnek a tanácsát, ki van téve céljának kudarcának, bármi is legyen a hatálya. Másodszor, azt tanítja, hogy bölcs tudni hallgatni, és ez garantálja az élet megfelelő fejlődését. Vannak variációk a mondásban, mint például: "aki nem hallja a tanácsot, az nem öregszik".

Figyelmeztetésként szolgál arra, aki arrogáns vagy érdektelen mások tanácsai előtt. Ezért általában a tanácsadás után jön, és ritkábban. A tanácsadó megérti, hogy az ember a saját érdekében cselekszik, és képes előre jelezni, hogy magatartása nem fog jó eredményeket hozni számára. Ezért, látva, hogy a tanácsos makacs, ösztönzi őt a jövőjére gondolkodni.

Számos pozitív érték gyűjtött ebben a mondásban. Mindenekelőtt a mondás értékeli a tanácsadó tapasztalatait, aki már hasonló helyzeteket tapasztalt és legyőzött azokból, vagy megtanult tőlük.

Egy másik érték, amelyet megpróbál előmozdítani, az alázat, amely abban nyilvánul meg, hogy hajlandó meghallgatni, értékelni a kapott tanácsokat, és ha szükséges, a gyakorlatba átültetni. Végül, a mondás ezzel építi a bölcsesség alapelveit, amelyek szimbolikus képe az öregség, "öregszik".

Emlékeznünk kell arra, hogy az ókorban az idősöket bölcsnek tartották, mivel az átlagos élettartam nagyon rövid volt. Úgy véltek, hogy idősebbé válás azt jelzi, hogy megismerik, hogyan kell élni, mind a felhalmozott tapasztalatok, mind a szellemi és fizikai értelemben.

Így a mondás nem csak az élet meghosszabbításának és a siker megszerzésének irányába mutat, hanem egy szimbolikus kép, amely csak hallgatással bölcs lehet. Ezért a bölcsesség összehozza a mondásban szereplő elemeket: alázat és meghallgatási hajlandóság.

Lásd még: Senki sem kiabál valaki más fejére.