Görög tragédia: jellemzők, eredete és szerzői

Mi a görög tragédia?

A görög tragédia az ókori Görögországban létrejött drámai műfaj, amelynek történetében az istenek által aláírt sors végzete áll. Ebben az értelemben a klasszikus mitológia kezéből született.

Szerint a poétika Arisztotelész, a görög tragédia, amely két elvei dráma: mimézis és katarzis. A mimesisz a természet utánzata, ebben az esetben a nemes cselekedet utánzata. A katarisz személyes megtisztulásra utal.

jellemzői

Ősi maszkok a görög tragédia ábrázolására.

A görög tragédia fő jellemzői között tekinthetjük azokat, amelyek a funkciójára, felépítésére, karakterére és témáira utalnak.

Drámai funkció

A görög tragédia megkísérelte mozgatni a félelem és az együttérzés alapvető elemeit a katarzis elérése érdekében. Ezért az eredmény mindig a hős bukását vonja maga után.

témák

A görög tragédia központi témája a sors sorsa, amelynek bejelentése felébreszti a karakterek konfliktusát.

karakterek

• Egyéni személyiségek: általában olyan személyiségek, akik társadalmi elismerést élveznek, és ezért modellekként emelkednek fel: hősök, nemesek vagy félistenek. Kórus: olyan együttes szerencséje, amely dalok segítségével karmesterként és a történet szankcionáriusaként jár. Ez általában a költő álláspontját fejezi ki.

Külső szerkezet

Amikor a külső szerkezetről beszélünk, arra gondolunk, ahogyan a diskurzus meg van rendezve és bemutatva az olvasónak vagy a nézőnek, azaz a látható állvány. Általában a görög tragédia szerkezete a következő:

• Prológ: Magyarázza az érv hátterét. Parodos: a kórus bejárata kezdete a fellépés fejlesztését. Epizódok: a drámai részek, ahol a párbeszédek zajlanak. Mi vagyunk: helyesen utal a kórus dalaira, amelynek célja a közönség reflexiójának irányítása, akár cselekedetek szankcionálásával, akár a szerző erkölcsi, politikai, filozófiai vagy vallási elveinek magyarázatával. Exodus: a konfliktus befejezésére utal, amikor a büntetés vagy a büntetés végrehajtására kerül sor. Ebben a kórus záró dallal közreműködik.

Belső felépítés

A belső szerkezet arra utal, hogy a történet a történeten belül hogyan alakul ki, és amely drámai feszültséget ad neki. Mint az az elbeszélés klasszikus fogalmára jellemző, a tragédianak van kezdete, csomópontja és vége.

• Kezdet: a helyzet bemutatása. Csomó: éghajlati események. Eredmény, két részre osztva: átkeveredés, amely a hős kegyéből való leesése, és anagnorízis, az a pillanat, amikor a karakter reflexió útján felismeri sorsát.

Társadalmi funkció

A görög tragédia fontos szerepet játszott az antikvitásban: egyrészt a kor legfontosabb aggodalmait képviselte; másrészt, oktatja az embereket azokban az értékekben, amelyek a társadalmat irányították. Más szavakkal, mozdítsa elő a rendet és a kötelesség teljesítését.

A képviselet módja

Az ókori görög időkben a reprezentáció jellemzői különböztek a mai jellemzőktől. Lássuk.

• A munkákat végeztünk egy anfiteatro.Para a díszlettervezés mechanikus készülékek használtunk periaktoi vagy forgatható prizma; az eccyclema , egyfajta gördülő platform és a mechane , egy szíjtárcsa mechanizmus az istenek bejutására. Minden szereplő férfi volt. A jelmezek chitonból vagy hosszú tunikából készültek; élénk színű rövid réteg; coturno és oncos nevű talpú cipő, amely a főszereplő fejfedõje . A karakterekhez színes, nagy és kifejezõ maszkokat rendeltünk el, amelyek lehetõvé tették, hogy a színész több karaktert képviseljen.

Ön is érdekli:

• Katarisz tragédia.

forrás

A tragédia feltételezhetően a Kr. E. 6. századból származott, és összefügghet a mezőgazdasági és vadászat során alkalmazott vágási rítusokkal, amelyek során egy állatot, általában egy kecskét vágtak le.

A tragédia szó etimológiai eredete, amelyet a latin tragodiából kölcsönöztek, valószínűleg két görög kifejezésből származik: trags , ami „kecskét”, és ádein , ami „énekelni” jelent. Innentől kezdve felhasználható dalként vagy heroikus drámaként.

Azt is gondolják, hogy a tragédia valószínűleg a dithyrambo-val volt összefüggésben - egyfajta költői kompozícióval, amelyet partikon végeztek Dionüszosz isten tiszteletére.

Szerzők és művek

A görög tragédia legfontosabb képviselői Aeschylus, Sophocles és Euripides voltak.

Aeschylus (kb. 525 - kb. 455 B.C)

Aeschylusot tekintik az első nagy görög dramaturgnak. Részt vett a görögök perzsa elleni győzelmében, amelyért a perzsa munkája gyorsan elnyerte a hírnevet. Közel száz tragédiát írt, de csak kevés maradt fenn. Közülük számolhatunk:

• A perzsa A gyanúsítók A hét ellen Thebes ellen Az Orestíada trilógia: Agamemnon ; A Koephora és a Prometheus euménidei láncoltak

Sophocles (Kr. E. 496–406)

Sophocles hírnevet szerzett, miután elődje, Aeschylus ellen drámaíróként nyert. Kiváló szerző volt, számos díjat és elismerést érdemel, Periklész közeli barátja. Manapság csak hét címe maradt munkájáról. nevezetesen:

• Antigone Oidipus Rex Electra Oidipus a Colono Áyax Las traquinias Filoctetes-ben

Euripides (kb. 484–406)

Az Euripides befejezi a klasszikus Görögország nagyszerű drámaíróinak hármasát. Elődjeivel ellentétben nem mindig a mitikus figurákra összpontosított, hanem helyette emberi drámákat hozott létre. Művei közül a következőkre hivatkozhatunk:

• Medea Las Troyanas Andrómaca Orestes Las Bacantes

Lásd még:

• Görög irodalom görög mitológia