A mechanikai és szerves szolidaritás jelentése (mi ez, fogalma és meghatározása)

Mi a mechanikus és szerves szolidaritás:

A mechanikus szolidaritás és az organikus szolidaritás olyan fogalmak, amelyek a társadalomban a munkamegosztáshoz kapcsolódnak, amelyet a francia szociológus, Émile Durkheim fogalmazott meg.

Ebben az értelemben ezek az elméletek arról, hogy az együttmûködési és együttmûködési rendszerek miként alakulnak ki az egyének között, mindegyik igénye és kapacitása alapján. Ezért ebből az elméletből megpróbálták megmagyarázni, hogy a munkamegosztás a közösségek társadalmi szolidaritásának elsődleges forrása.

Mechanikai szolidaritás

A mechanikus szolidaritás az egyik, hogy előfordul társadalmakban alig vagy egyáltalán nem munkamegosztás, amelyben a funkciók általában ugyanaz minden ember számára, függetlenül azok állapotát, vagy a társadalmi státusz. Ebben az értelemben létrejönnek az együttműködés és az együttműködés kötelékei az egyének között olyan feladatok elvégzéséhez vagy olyan célok teljesítéséhez, amelyek nem igényelnek különleges képességeket. Mint ilyen, ez a szolidaritás legelterjedtebb típusa (vidéki és családi összefüggések). Az összekapcsolódás érzésén, az egyének közötti egyenlőség érzésének, valamint a hiedelmek és érzések közösségének alapjául szolgál.

Szerves szolidaritás

Az organikus szolidaritás az, ami akkor fordul elő olyan társadalmakban, amelyek élesen megosztott munkát. Mint ilyen, jellemző a modern kapitalista társadalmakra, ahol az egyének különféle feladatokra és ismeretekre szakosodnak, amely kölcsönös függőségek hálózatát generálja, ahol minden embernek szüksége van mások szolgáltatásaira vagy ismereteire. Ebben az értelemben a szerves szolidaritás létrehozza a funkcionális kapcsolatok rendszerét, ahol az egyének közötti együttműködési kapcsolatok olyan ismeretek és megoldások alapján jönnek létre, amelyek mindegyikük kielégítheti a másik igényeit.