A humanista paradigma jelentése (mi ez, fogalma és meghatározása)

Mi a humanista paradigma:

A humanista paradigma egy olyan trend, amely hangsúlyozza az emberek jelentőségét, értékét és méltóságát tevékenységük, szabadságuk és autonómiájuk fokozása érdekében.

A humanista paradigma új iskolaként jelentkezik, amelyben az oktatás szempontjából változtatni kell a szerepeket, hogy a gyermek szabadon alakítson ki érzelmi tanulást.

A pszichopedagógiában a humanisták elősegítik a rugalmas és nyitott tanítást, ahol a pszichológia tapasztalatait és klinikai munkáját az oktatási területre építik. Ebben az értelemben az oktatási folyamatok célja terápiás jellegű, tehát az oktatás önmagában is terápiás tevékenység.

Ez a paradigma az egzisztencializmus fogalmait veszi fel, ahol a személyiség az ember saját választott ügynökként történő választása révén alakul ki.

A humanista paradigma viszont a fenomenológián is alapul, hangsúlyozva azt a szerepet, amelyet az emberi tudat játszik a tapasztalati valóságán belül egy belső vagy külső érzékelés alapján, amelyek mind szubjektív események.

A humanista paradigma előfutára - különösen a pszichológia területén - az elmélet megértésének három alapvető szempontját határozza meg: a személyiség, a terápiás kapcsolat és az értelmes tanulás.

Az amerikai pszichológus, Abraham Maslow a terapeuta-beteg vagy a tanár-hallgató közötti terápiás kapcsolatot motivációs kapcsolatként definiálja a tanuláshoz és az önmegvalósításra való hajlamból fakadó változást.

Maslow terápiás kapcsolata az emberi motiváció illusztrált modelljének elmélyítése Maslow piramisában, amelynek csúcsa az önmegvalósítás.

Másrészről, a jelentős tanulást a pszichológus, Carl Rogers 1961-es pszichoterápiás elmélete határozza meg, ahol kijelenti, hogy a részvétel a tanulás leghatékonyabb módszere, ezért figyelembe kell venni az egyén társadalmi kontextusát.

A humanista paradigma jellemzői

A humanista paradigmát az jellemzi, hogy az oktatás területén egészséges, szabad és önálló személy kialakulására alkalmazza.

A humanisták úgy vélik, hogy az oktatási döntéseknek meg kell felelniük az egyes egyének igényeinek. Olyan értéket adnak a személyes tudásnak, mint a köztudat.

Ezek viszont figyelembe veszik az egyes egyének fejlődését, de tiszteletben tartják más személyek fejlődését is ebben a folyamatban. A humanista paradigma által javasolt oktatási programnak hozzá kell járulnia a fontosság és az értelem megteremtéséhez az összes érintett személy számára.

A humanisták a tanárt csak egy másik személynek tekintik, ezért hozzáállásuknak nem irányadónak, hanem megkönnyítõnek kell lennie. A humanista paradigma követi a tizenötödik században született humanizmus előírásait.

Humanista paradigma az oktatásban

Az oktatás humanista paradigmája a pedagógiát olyan terápiás tevékenységként ismeri el, amelyben az egyén egészséges emberré alakul.

A humanisták akkor tekintik az egészséget egészségesnek, ha jobban érzékeli a valóságot; fenntartja magának, másoknak és a természetnek egyre növekvő elfogadását; képes megfelelő problémákkal szembesülni; Ő autonóm, független és spontán, hajlandó élni a változásokkal és következményekkel, amelyeket az élet neki mutat.

Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus a jelentős tanulást olyannak tekinti, amely figyelembe veszi az egyén érzelmi és kognitív tényezőit, és amely a tapasztalati vagy részvételen alapuló tanulás révén személyes elkötelezettséget teremt.

Ebben az értelemben a humanista pszichopedagógia azt javasolja, hogy a hallgató felelősségét és elkötelezettségét kibővítsék, például kutatás, projektfejlesztés és peer-oktatás útján. Ezenkívül hangsúlyozza az önértékelés szükségességét a valódi és értelmes elkötelezettség szempontjából.

Az oktatási technikáknak és módszereknek a valósnak tartott problémák felépítésén, a különbözõ források arányán, a csoportos tapasztalatokon és a didaktikai anyagokon kell alapulniuk, a szerzõdéseknek a valódi felelõsség szabadságon alapuló felhasználására és a csapatmunkára.

Radikális humanista paradigma

A társadalomtudományban és a szociológiában a radikális humanista paradigma a politikát mutatja be a személyes problémák okaként. A radikális humanisták vagy lelkiismerettel foglalkozók célja, hogy a társadalom alárendelt csoportjain keresztül tudatosítsák és megértsék a problémát, és arra ösztönözzék őket, hogy az önsegítő csoportok előmozdítása révén átvegyék a szolgáltatások irányítását.